SEGÉDLET A PREHISZTORIKUS FÖLDÉPÍTMÉNYEK FELDERÍTÉSÉHEZ

Számos ábrával, fényképpel, és térképpel bemutatva.

Összeállította Tóth József ny. oktató.

Bonyhád

2009.

A prehistorikus földépítés formái

A régi magyar ember a teremtést ott folytatta, ahol a Teremtő Isten abbahagyta. A tájba csak annyira nyúlt bele, amennyire feltétlenül szükség volt. Takarékosan bánt mindennel, amit Istentől kapott, így a munkaerejével is. A földhöz nagy tisztelettel nyúlt, a Földanyát tisztelte benne. A Folytonszülőt, a Mindig Viselőst, akitől az életét kapta.

Amikor megkapta a Teremtés ráeső részét, olyanra munkálta, ami nem változik többé. A lefolyó vizeket lelassította, így az erózió tájformáló folyamatait leállította. Magyar tájaink ettől azonosak az elmúlt legalább 3 ezer évben, illetve, több mint ~30 ezer évben.

Mára, a hálátlan és istentelen népek mindent elfelejtettek, és semmitől sem riadnak vissza. Minden tisztelet nélkül nyúlnak a földhöz, és némelyik elvetemült csibész, adná, venné, idegenek kezére juttatná. A világdivattá vált rablógazdálkodás kimerítette a termőföldek táperejét, helyrehozása égető szükség.

Ma már csak kevesen ismerik azt a régit, a szentet, amivel földhöz lehet nyúlni, és ők is csak nyomokban. Most vakarjuk össze néhányan e nyomokat, és Isten segedelmével újra leírjuk, a valaha nyilvánvalót. Lassan elkövetkezik az, az idő, amikor belekényszerülünk ebbe a jóba, az egyetlen hibátlanba. Mérhetetlen szenvedést, önzésünk kényszerű kimúlását kell átélnünk addig. És addigra együtt kell állnia a tudásnak, hogyan alakítsuk vissza folyóinkat, patakjainkat, tavainkat, erdőinket olyanra, ami után élni lehet, nem pedig halni, mint a mai helyzet után. Erdeink mai állapota, ~300 éve ilyen, fatermelésre beállított. Előtte sokkal ritkább volt, annyira, hogy a Nap körbe sütötte a fát, így jóformán a földtől, hatalmas ágai nőttek. Az erdő, legeltetésre volt beállítva. A lomb jobb és biztosabb takarmány, mint a fű.

A földépítés nyomai könnyen észrevehetők a tájban, feltéve, hogy veszünk fáradságot a ráhangolódásra. A földépítés, a maga természetességében megy végbe, és természetes formák keletkezésével jár. Amíg a táj erózió útján létrejön, tehát egy eredeti állapotból kopással alakul ki, más formák keletkeznek, mint akkor, ha az ember odahordja, odaborítja a földet valahová. Nincs nagy sokféleség, azt a kisszámú formát könnyen megkülönböztetjük. Hogy miért nem vettük észre korábban? Talán, mert nem volt itt az ideje, no meg a szalagparcellák tömege, a mezsgyék növényzete takarta e jellegzetes formákat.

Ha egyszer ráállt a szemléletünk, mindenütt megtaláljuk. Bizonyos „rátermettség” azonban szükséges. Nem mindenki vizuális alkat. Ők ne keressék, és ne is restelljék ezt a „hiányosságukat”. A sok hasonlóság mellett, ami közelebb hoz bennünket egymáshoz, különbségeink is adódnak. Kevés híján egy barátságomba került ez a felismerés. Ki ilyen, ki olyan adottságokat hordoz. Ha egyikből kevesebb adódott, biztos lehetsz benne, hogy másból, neked adódik több. Bennem a zene iránti fogékonyság a kevesebb, ugyanakkor a formákat észreveszem. Van, akinek fordítva áll össze a sajátja.

Ma, két kort tudok megkülönböztetni a földépítésekben.

A fiatalabb, népvándorlás-kori, és avar, a leletek alapján. A dolog természetéből adódóan azonban, az ártéri gazdálkodásnál a fokok kialakítása követte a folyók működését, és még az 1700-as években is építették a fokokat. Az Árpádok alatt is folyt az építkezés, levéltári nyomai vannak. Az un. malom gátak elbontása az 1800-as évektől, napjainkig folyik. Ennek is levéltári nyomai vannak. Dr. Balázs György számtalan malmot leír NY Magyarországon és a Csallóközben. E malmok történetében lényeges elem, a malomgátak elbontása, amiről levéltári adatok szólnak. A tavak malomtónak használata, másodlagos hasznosítás. A kutatást tehát erre is ki kell terjeszteni.

A beregaljai völgy alja asztallap simaságú, vízszintes. Benőtt tó. Gátja megmaradt, csaknem egészben. Feltehetően leeresztették a vizét. Egy hasonló rétből Györénél, a felszántáskor, 200 db, ülő kecskebéka alakú hálónehezék került elő. A györei múzeumban őrzi, Juhász János helytörténész. És őrzi a hálókészítés szerszámait is. A kőkorból! Döbbenetes!

E hálónehezékeket, törött edényfülnek tartották a régészek. A legalsó hálónehezék pontosan mutatja az igazságot. Az ipari hulladék használata a XX. sz.-i szocializmusok neoprimitív szükségdivatja. Ezek a kecskebékák olyan agyagból készültek, aminek a fajsúlyát, így a súlyát is, durva patakhomokkal növelték, mert a kerámia fajsúlya kevés volt a funkcióhoz. Ez az agyag edényhez alkalmatlan.

Felfekvő felületük homorú. Innen gondolták, hogy edénytörmelék. Logikus. De hogy a nehezék ne forogjon a háló húzásakor, szétbontva a háló anyagát, ugyanezt a formát kívánja. Ez is logikus. De azon felül, a munkaművelethez és az élethez is passzol.

Az Ó-hegytől 500 m-re D-re, látható ez az akáccal benőtt gát maradék. ~30 m széles, vége 2-3 m magas, a dombhoz ~20 m magasan csatlakozik. Vagy lehet, hogy móló volt? Arra is alkalmas lehetett.

Még nem eldönthető, móló maradék, vagy gát maradék. Mindkét verzió mellett szólnak érvek, ellenérvek. Egy biztos, ami egy vízmosta völgybe keresztbe áll a vízfolyásra, mesterséges. Magam gátra szavazok, de 5 éve még a mólóra esküdtem.

Nagyon kellenének az ásatások, a földrétegek és leletek megadják a választ, a kérdések egy részére. Jól kiképzett, füzetett szakembereknek kellene vizsgálni e földépítményeket, profi lehetőségekkel. Csak nálunk van ilyen földmű.

Vizsgálják mások is a régi földépítményeket.

Czajlik Zoltán légi felvételei, földépítményekről. Rendkívül éles szemmel találja meg, e kétségtelenül mesterséges formákat. Némelyik láthatóan földvár, de több, mezőgazdasági földépítmény. Még évtizedekig kell kutatni, avatott szakembereknek, hogy biztosat lehessen mondani róluk. Addig is, meg kell óvnunk az enyészettől, és kutatnunk kell.

A mi hazánk. Ránk bízta a Jóisten!

A régebbi kor

Az idősebb építményeknél a műtárgyak méretei igen nagyok. Ezeket egy lelet datálja, ami Pécsett, a Kürt utca tetején került elő, és több kérdést vet fel, mint amennyit megold. Ez egy móló, két sor vörösfenyő cölöpje. Megvizsgálták radiokarbonra, és 20 ezer esztendősnek találták. A tópart, egy közel 100 m mély, mesterséges tó partja. Hosszú ideig fennállhatott, mert partján tetemes szélességű és vastagságú, homokos, hullámverési pad húzódik ~KNY irányban, sok km hosszban, É-i oldalán több méter magas homokfallal, még az 1950-es években is. Ez azután évtizedek alatt beépült, és ma durván, az Ifjúság útja – Kodály Z. utca

Aradi Vértanuk útja – Alagút, és tovább. (Térkép a Gátaknál.) Adódik kissé feljebb még egy hullámverési pad, de annyira beépült, hogy ma már nem vizsgálható.

Azért zavarba ejtő e tó, mert 20 ezer éve, még javában jégkorszak volt, a jégárak kevés híján a Kárpátokig értek, a Kárpát medencében pedig, az év nagyobb részében, fagyott volt a talaj, és nem lehetett földből építkezni. Így az építés legkésőbbi ideje, a jégkorszak elé kerül, ami 120 ezer évig tartott, és 12 ezer éve ért véget.

A másik csiklandós kérdés, hogy 20 ezer éve, a tudomány mai állításai szerint, itt ősemberek éltek, akik a hivatalosok szerint még nem beszéltek igazán, csak gyűjtögettek és vadásztak, semmiféle technikájuk nem volt a pattintott kövön kívül, azzal pedig, nem lehet gátat építeni, és ekkora cölöpöket leverni. Ilyen csoportok vadásztak -50 ezertől, -12 ezerig, Érd határában is. Hústároló gödrükben 7 tonna feldolgozott vadhús csontmaradványait találták meg a régészek, akkurátusan szortírozva. Nem tudni, miért nem használták fel.

A harmadik probléma a 100 m körüli mélység. Igen erős gátakat kellett ehhez építeni, nagy szakmai felkészültséggel. Mégis megépítették! De honnan volt a szakértelem hozzá? Nagy kérdés az is, miért pont ekkorát? Lehetett volna kisebbet is. Talán a hegy méretéhez igazították a tavat?

Gátat tehát a jégkorszak előtt lehetett építeni, ami Kr. e. 130 000-ben (Krisztus előtt százharmincezerben) volt lehetséges, a jégkorszak előtt. Persze Kr. e. 130 ezerben a jégkorszak kezdődött, nem a gátépítés, ami feltehetően még ezt is megelőzően kezdődött, sőt, befejeződött, sőt, ez feltehetően többször is megtörtént, a fennmaradt nyomok szerint, és ez veti fel a negyedik nagy problémát.

Nimród belsőázsiai mítoszai, ismerik a Kárpát medencét, ami sokezer km távolban fekszik onnan, és úgy tudják, hogy Nimród, itt tanulta ki a mágus ismereteket. Apja, Tanaisz világkirály – 260 ezer és – 255 ezer között uralkodott, Nimród pedig – 255 ezertől. Ezek az időpontok jól összevágnak a tóépítés valószínű idejével. Ugyanakkor Nimród, az első kultúrhéroszok egyike világkorszakunkban (Virakócsa, Quetzakoatl, Ozírisz, Nimród), akik az első Isteni kinyilatkoztatásokat közvetítette az embernek, az Életfával, és a Négyelemmel, tehát egy ökológiai csúcsmodellel. E kinyilatkoztatás mentén és módján, az idők végezetéig lehetett élni, monoton javuló körülmények között.

Az, hogy ősapánk Nimród, hogy a Kárpát medence Belső Ázsia mitológiáiban kultúratanító helyként ismert, hogy innen elvándorolt néprészeink kontinens szerte kultúraalapítók, Indiától Kínán keresztül Japánig. Hogy Boszniában piramisok kerültek elő, és utódnépünk az ujgur Kínában ugyancsak piramisépítő, hogy az angolok úgy tudják, hogy Stonhenge építője íjászkirály volt a Kárpát medencéből. Hogy az etruszkok a Kárpát medencéből hívták vízépítő mérnökeiket, és innen a római vízépítő tudomány, mind származásunk nagy titkának szilánkjai, és mind, a pécsi tóépítés fent valószínűsített idejét erősítik. Kíváncsi vagyok, hogy az Akadémia szekrényéből, mikor dől ki a következő ősmagyar csontváz, és mit fognak finnugrálni vele? Mert hogy kidől, borítékolni lehet, az egész világ kutat, és aki leáll a XIX. sz.-nál, az a XXI. sz.-ban, nevetségessé válik. Az Akadémia történészei pedig, pont így csinálják! A világnak nem lehet nemtelen válaszokat adni, a Ludas Matyi c. vicclapban, mint ahogy korábban szakmai érvek helyett tették.

Ez mecseknádasd. A Pécs helyén létezett mesterséges tó nagyságrendjét, még két helyen megtaláltam, Mecseknádasd környékén. A földépítések nagysága itt is elképesztő, a tó mérete is. A tó legalább 5 km hosszű, és 60 m feletti mélység. Partján, dombra épült!, további 50-60m magas, halszálka formájú sáncféleség, ~ 5 km hosszban, kilométeres szálkákkal. A szakrális központot védte, ami innen 6-7 km. A tó és a sánc mérete, itt is a hegyhez igazodik.

A 30 -50 m széles utak széle ma is éles. Feltehetően csordahajtásra használták, háborúban csapat felvonulásra. Ófalu mellett található, könnyen bejárható.

Formai jegyek a földépítményeknél.

1.) Peremek és laposok.

A dombtetők laposra faragottak, szélükön alacsonyabb, magasabb peremekkel.

A peremek magassága 0,5-10,0 m között változó. Funkciója két féle lehet, vadvédelmi, vagy honvédelmi. Vadvédelemhez elég a 0,5 m, míg a várszerű kiépítésnél 2 m, és az fölött. Az újabb építéseknél előfordul, hogy a perem elmarad, és csak a vízszintes és ferde fut össze.

A peremes dombtető völgy felől nem megmászható. A legelő és vadállatokat, ez tartja távol a tetőtől.

Jól megfigyelhető a változó magasságú perem. Az alacsonyabb biztosan vadvédelmi funkciójú. A magasabb vadvédelmi és honvédelmi egyszerre. Ez a perem 15-17 km hosszan fut, a cikói Ótemplomtól, a Kakasd-belaci Schlosbergig. Az idő, és az elbutult ember rövidlátása, sok helyen kikezdte már.

A faragott dombtető a bonyhádi és ófalui völgy között, Bonyhád magasságában. Igen gyakori terepforma. A leesett eső helyben marad és beszívódik. Ezerévekkel megépítésük után, még mindig bennünket szolgálnak e földművek. Működnek! Jó, ha tudunk róla!

2.) Védett feljárók, a lapos dombtetőkre

„U” alakú védett feljáró

A leggyakrabban előforduló forma. Itt a feljáró horpadásnak homloka van, amely 6-10 m magas mellvédet képez. A mellvéd teteje lapos, vízszintes. A bástyát kerülő út erre fut rá. A bástyát kerülő út gyakran 1-3 km távolságban indul, rejtve. Ma már gyakran dűlő. A mellvédet gyakran keskeny szurdok osztja, ez vezeti el a tető és feljáró csapadékvizét.

Az U alakű feljáró az Óhegyben, Bonyhádnál. Elképesztő épségben megmaradt, és ma is tanulmányozható. És az alsóbörzsönyi és kakasdi, ortofotóról, ahogy a mai földművelésben még meglátszik.

„Y” alakú feljáró.

Ugyancsak gyakori forma, igen szélsőséges méretekkel, a néhányszor 10 m-estől a több kilométeresig. A kisebbek mindkét ága gyakorlatilag egy helyre vezet. A nagyobbaknál csak az egyik ág a jó irány, a másik tévútra vezet.

Kisebb méreteknél, az Y feljárók kialakítása egyszerű művelet. Egy vízmosás közepébe bástyát építek.

Ezek a feljárók így néznek ki, a térképen.

Vannak azonban nagyobb méretek is, mint ez a kölesdi, középen, aminek kiépítése igen komoly munkát igényelt, és több km-es méretei vannak. Talán a kölesdi is a régi kiépítés része? A neve is izgalmas. Kő-les-d. A kő a keménységre, a les a ravasz megfigyelésre, a d képző, a településre utal. A kiépítés kőkemény, a működés tényleg ravasz, és két település is beépült a feljáróba.

A váraljai völgyszáj is több km-es, mint ahogy Timer Soma felvételén is látszik. Az Y kiépítés hajdan, tavakkal és mellvédekkel is, meg volt erősítve. A régi falu helye is tanulságos formájú földalakulat! Ha a vizsgált területen megtalálunk egyféle kiépítést, azonnal keresni kell a többit is. Az alapegységek annyira egyszerűek, hogy biztosan többet kell kombinálni, a hatékonysághoz.

„Z” alakú feljáró

Egyetlen helyen, Bonyhád belterületén találtam meg, egy dömörkapu részeként, de feltehetően sok helyen előfordul. Nehéz felfedezni. Csak aprólékos helyismerettel található meg. Határozott szándékú keresés biztosan feltárja.

Ez a védett feljáró, többszörös irányváltásra kényszeríti a betörő ellenséget, miközben körbe, bástyák sora biztosítja a védő előnyös helyzetét. Évezredes kopásai ellenére, még mindig felismerhető a funkció.

Jól látható, hogy a Z feljáró mellett, más erődítések is, el lettek végezve, a völgy mindkét oldalán. A két tó a gát két oldalán, ezt erősítette. Valódi dömörkaput látunk. A Mecseki Szakrális Központ fő bejárata. Bonyhád a középkorban keletkezett, a védett területen kívüli település, az É-i tó D-i csücskénél. Néhány paticsfalú ház. A dömörkapu funkció ekkor már feledésbe ment. Az első térképek a Habsburgok alatt Dömötörként rögzítik. A dömörnek nem volt német jelentése, mert náluk soha nem létezett ez a funkció. Mivel az e-zés, ö-zés ismert nyelvi forma volt, és legközelebb a Dömötör állt, ez került a régi térképre.

A feljáró felderítését akadályozta, hogy ráépült a város. Az utcák elterelik a figyelmet a völgy irányáról. Miután ez tudatosult bennem, akkor tudtam aprólékosan felderíteni a feljárót.

A félszigeten körbefutó kétlépcsős kiépítést azonban mégis, két utca őrizte meg. Ez az Alkotmány utca. Régi neve Középső Cvölwer, ami a tető és a tópart közöttre utal. Másutt a mezőgazdasági művelés eltüntette a nyomokat. Ugyanígy a túlparti mellvédet is, a régi pécsi út, majd a Bartók B. utca őrizte meg.

3.) Gátak és maradványaik

A gátak maradványai ma is megfigyelhetők, de ilyen nem mindig marad. A tavak benövése művelés híján úgy megy végbe, hogy a gát feletti részt, extrém vízhozamoknál, feltölti a hordalék. Ebben vág medret utóbb a patak. A lentebbi tó is így jár, amíg a völgyből el nem tűnik a tósor. Ami utána marad, egy viszonylag rövidtávon, az, az átlagos völgylejtést meghaladó, nagyobb lejtés. Ez a 10 ezres topográfiai térképek szintvonalain észrevehető. A bonyhádi (Zrínyi u.) gát esetében ~2-3 m.

Az 1. Kat. Felm. térképein az jelzi a gát hajdani létezését, hogy felette a patakmeder több ágra szakad, majd újra egyesül. Ez az állapot évtizedekig fennmaradhat, de a természeti folyamatok többnyire hamar kiküszöbölik.

Előfordul, hogy a gátat, „közigazgatási eljárás” keretében átvágják. Ez olyankor történik meg, amikor üzemeltető híján, gazdátlan marad a tó, és a nagy vízhozamok árvizeket okoznak. Számtalan ilyen esetről maradtak fenn, levéltári anyagok, amik kutathatók. A tavakat ilyenkor sokszor „malomtónak” nevezik.

Más helyeken úgy maradtak meg gátak, hogy a tavak vizét sikerült gátsérülés nélkül leereszteni. E gátak ma, szokatlan formájú dombok.

A kishidasi kelta földvár része, (Attilaberg) a beregaljai völgy gátja, elölről és hátulról megmutatva. Mérete akkora, hogy művelhető. Másik oldalán fenyves. A gát funkció felismerését sokáig gátolta, hogy tartozéka a földvárnak.

Fotó: Pap Éva, Beregalja

Előfordult, hogy a gátat a völgy teljes szélességében eltávolították, vagy a víz elhordta, helyén ma asztallap simaságú rét van. Ezt ma csak ásatással, a lerakódott rétegek feltárásával lehetne tisztázni. Ugyanakkor a gát végei, a völgyoldalban, 900 m hosszban, jól felismerhetők, és a túloldal szakadásai is láthatók.

Ófalunál ugyancsak nagyméretű tó maradványai láthatók, elképesztő méretű utakkal együtt. Jól megfigyelhető, hogy a gátmaradvány irányában, a túloldali domboldalon, ott a csatlakozás nyoma. A gátmaradvány ~900 m hosszú, ~65 m magas, talpszélessége legalább 150 m, 4 millió m³ föld, kétségtelenül odahordva, és ez, a maradvány. Körülötte mindenütt, más, nagyméretű földépítmények. Szőts Béla fotója.

Zsibrik felől nézve, a gátmaradvány is látszik, és feltűnnek más kiépítések is.

Az előtérben üzemelő halastó, végében nádas, fölötte hosszú épített lejtős átjáró.

A FF felvételt az 1960-as évek végén készítette Stocker Károly foto művész. Ebből a nézőpontból ma már nem fényképezhető, a visszatelepült erdő okán. Jól megfigyelhető a természetes lejtés, amit a guruló föld hagy maga után, és a további gátféle, a patkó alakú mögött. Ma még a föld kibányászásának helyét sem ismerjük, pedig a földmennyiség tetemes. A patkóban 4 millió m³ föld fekszik ott, letagadhatatlanul, és 3 millió m³ a mögötte levőben. Ennek hiányoznia kell valahonnan!

A gátmaradványokat a bordó, a homokpadot a fehér vonal jelzi.

2. Kat. Felm. Megfigyelhető, hogy K-en egy dupla gát húzódik, ma is viszonylag ép. Az egyik szárán fut a komlói út, a Budai Vámtól, Pécs-Szabolcson túlig. A NY-i gát többször újjáépült, és 5 helyen láthatók nyomok. Málom és Ürög között volt egy dupla gát, de a nyomok szerint hirtelen szakadt át, és a tófenéket is elhordta a víz, helyenként. Utóbb Pellérdnél épült újjá, de ez is elpusztulhatott. A tó lefolyása után, megmaradt egy viszonylag nagy tómeder, sekély vízzel. Amikor ez benőtt, keletkezett az a régi reptér, ahová az Uránváros épült.

Adódnak nyomok a Makár hegy és Málom között is, két ágban. Mindenesetre a hullámverés homokpadja ott tekereg ma is a Mecsek oldalában, zavarba ejtő magasságban. A homokpad legalább 4 m-es vastagsága pedig igen hosszú időt sejtet, ezerévekig jártak ott a hullámok. A ráépült utcák híven tükrözik a hajdani állapotokat. Ez pedig olyan erővel valószínűsíti a környező dombok gát funkcióját, hogy teljesen kikerülhetetlen.

Az 1. Kat. Felm térképén jól látszik, hogy a gátszakadáskor lezúduló víz, kimosta a mederágyat is, hosszú időre biztosítva a jelzett mocsár életképességét. Látszik a hullámverési pad, két nyomban is. A mai állapotokat ismerve, tanulságos végignézni a 220 esztendős állapotokat. Számtalan következtetést tesz lehetővé, és jobb megértést.

Ezek a kézzel rajzolt, festett térképek, elképesztő esztétikai minőséget képviselnek, a lényeges tartalmon felül is. Isten áldja az Arcanum Adatbázist, hogy közvetlenül hozzáférhetővé tette ezt a ritka gyönyörűséget.

A térképen jelöltem a valószínű gátak nyomvonalát és a Mecsek oldalán a hullámverési padok nyomait. Az 1. Kat. Felm. térképén két, közel párhuzamosan futó pad is látható. Ha a megfelelő helyeken kiássuk, akkor mondhatunk biztosat a létezésről, korról, keletkezésről.

A gátak a közlekedést is befolyásolták. Mivel a völgyekben tavak voltak, átkelni csak a gátakon lehetett. Némely helyen a középkor végi úthálózat ezeknél, az üzemelő gátaknál sűrűsödik össze, majd fut szét, a túlsó oldalon. Ez a korabeli térképeken, mindez nyomon követhető. Az 1. Kat. Felm. térképei igen kifejezően mutatják meg a tájat. A mai térképeken sokkal elvontabb az ábrázolás. Ez a térképkészlet, a világ első topográfiai térképe. Nem kialakult az ábrázolástechnikai standard, hanem alig elvont, nagyon finoman megrajzolt és festett kézimunka.

Pincehelynél az utak, az átkelőkhöz futottak össze, majd a túloldalon szét. A település egy kör alakú földvárba települt, ami a gát nagy részét is képezi. A gát keskenyebb részét részben elhordta a víz. Mindkét oldalon megerősített. Figyelemre méltó a védett oldali település nevének visszautalása a kerek földvárra. Görbő=bő kör.

Az utak rendetlen vezetése, a haszontalan Habsburgok vívmánya, és az idegen telepesek rendezetlenségének következménye. Korábban az utak a völgyekben vezettek, a tópartokon. Az 1. Kat. Felm. térképszelvényein, ezek az utak is meg vannak, és jól követhetők a helyismerettel nem rendelkezők átvágásai is. Némelyik perembe vágott szurdok ma is ép, és jelzi a tudatlanok romboló munkáját.

Simontornyánál két völgy átlelője ellenőrzött. Cece 10 utat gyűjt össze. Figyelemre méltó, hogy a gát szélessége legalább 3 km, É-i oldala gyengébben, D-i oldala erősen erődített. A D-i oldal erődje sokbástyás, legalább 3 szintű, nagyon régi lehet, és a környéke is megerősített.

Döbrököz is összegyűjtötte a forgalmat, még a Habsburg időkben is. Mire az új telepesek lecsapolták a tavakat, megszokták a völgyek átkelőit, és csak az erődöket vagdalták át szurdokokkal. Jól látszik, a gát előtt kettéváló, gát után egyesülő folyómeder. Az is jól látszik, hogy a völgy közepén, megmaradt egy gátdarab. Itt is megfigyelhető, a midkét oldali erős kiépítés. A védett oldal az erősebb. Ugyanakkor a túlsó oldal földvára szükség esetén hídfőállás.

4. Téli állatszállások

A rideg állattartás, a legelőkön kívül, megkövetelte, hogy az átteleléshez védett terep, felhalmozott takarmány és ivóvíz legyen. Ezek kialakítása a Sárköz ártéri vidékein úgy történt, hogy a parasztember gyűrű alakú árkot ásott a kellő nagyságban, földjét kívülre dobta sáncnak, és hagyott a gyűrűn kapunyílást, amit utóbb ágakból font kapuval zárt.

Az árokban a magas talajvízszint okán, összegyűlt a víz. Itt ivott a jószág. A gyűrű alakú sánc pedig, elvezette a szeleket, az állatok fölé. Védve voltak tehát. Hómentes időben a tarlókat legelték, havasban, a nyáron kaszált szénát ették, amit bőségesen felhalmozott a gazda.

Dombvidéken az elv nem változott, csak a célszerűség. A téli állatszállást kisméretű, védett völgyekben oldották meg, a völgyszájnál halastóval. A völgyek többnyire É-ról és NY-ról, az uralkodó széliránytól védettek.

Elsőrendűen megbízható funkcionális egységek. Ma is működnének. Két ember, egy hét alatt, üzembe állíthatja akármelyiket, a fonatkaputól, a patics kalyibáig, a peremek kiigazításáig. Csak a gyümölcsfák újra telepítése hosszabb idő.

Szalatnak mellet, egy kis, kétágú völgy a téli állatszállás. Körbe peremek védik, középen alacsony gerinc, ahol feltehetően a takarmányt tárolták. E képeken nem látszik ugyan, de a régi tópartról készült a közeli felvétel.

Zsibriknél egyágú a völgy, és ma is állattartó telep. Vannak még csodák. Mindenesetre „kompakt” megoldás. Számtalan perem látszik körbe, különböző magasságokban. Az alacsonyabbakon tárolhatták a téli takarmányt. Figyelemre méltó, hogy a peremeken sokféle gyümölcsfa nő, nem véletlenül. Lényeges csemege, a szűkös téli időkben, az aszalt gyümölcs.

A felvételen nem látszik az, az újkeletű halastó, ami egy régi helyén épült, és aminek túlsó partjáról készült a felvétel. Az állatok helye télen, a valamelyik hátsó sarok. A régi funkciók sérültek ugyan az idők folyamán, de felismerhető az eredeti rendeltetés. Nógrádban járva, különösen sok ilyen kialakítást láttam, a Cserhát és Mátra É-i oldalán, hatalmas halastavakkal.

Mázánál is duplán lett kialakítva az állatszállás, a halastó is pont ott van, ahol várható, a peremek is épek. Kissé túlerdősödött. Eltérés Szalatnakhoz képest, hogy bikaerős földvárral kombinált. A váraljai völgy vaskapuját védi, oldalról! A két levágtató egészen kivételessé teszi ezt az 50×150 m alapterületű földvárat.

5. Dombtetői utak

A vízválasztón futó utak, sokszor szakrális helyeket kötöttek össze. A légi felvételen jól látható, és több km-en keresztül követhető. A helyben lakók magán útvonala. Eső után 1-2 órával, a földút már járható. Érdekes, hogy a birtokhatárok is a vízválasztón vannak.

Mint út már nincs használatban, ellentétben a váraljaival. Valószínű, hogy a régebbi kiépítéssel egykorú, mindenesetre Mecseknádasdnál egy darabon a régi gáton fut, és a Szakrális Központnak tart. A birtokhatárok itt is rajta futnak.

6. Miért szükségesek a felmérések?

Mert világunk változásait követnünk kell cselekvéseinkkel, ha életbe akarunk maradni. Minden régi technológiánkra emlékeznünk kell, hogy a módszerválaszték meg legyen, ha reagálni kell valamire.

Ma úgy megy, hogy tavasszal, mikor elolvad a hó, jön némi csapadék, sok helyet elönt a belvíz. Akkor sírdogálunk egy kicsit a belvíz miatt, és szorgalmasan szivattyúzzuk, elvezetjük. Azután jönnek az árvizek, mi hatalmas gátakat építünk, gyorsan elvezetjük a vizet, és sírdogálunk egy keveset, mert drága, a gát meg átszakad, és elpusztít mindent a víz. Ilyenkor házaink is rossz helyen állnak, mert olyan helyre épültek, amit elönt a víz, ha teheti. És mi sírdogálunk egy keveset a nagy kár miatt, de tanulni belőle nem tudunk. Azután, mikor jön a nagy szárazság, és kiég a növényzet, megint sírdogálunk egy keveset a vízhiány miatt, és külföldről vesszük a termést, drága pénzen. Ez alatt, a Vízügyi Igazgatóságok csak elvezetni tudják a vizet, ezt tanulták. Szorgalmasan szárogatják a Kárpát medencét. Hogy közben a körülmények megváltoztak? Igazán nem szép tőlük!

Mára az évi átlagos hőmérséklet, ~1,0°C-t emelkedett, a 100 év előttihez képest. Várhatóan ez tovább nő. A csapadékmennyiség csökkent. Egyre több az aszályos év, amikor kiég a termés.

Ezt azonban a Vízügyesek nem veszik tudomásul, és szárogatnak tovább, szorgalmatosan. Nem tudnak tapasztalni, és következtetéseket levonni. Élni viszont kell. Meg kell tartanunk azt a vizet, ami a csapadékkal jön, vagy folyóink ide hozzák.

Vízügyes oldalról, időnként nagy víztárolókban gondolkodnak, eltárolnák a vízfelesleget, mikor van, és akkor eresztenék, mikor nincs. Hogy mitől téves e szemlélet? Hát attól, hogy erőben gondolkodik, ami nekünk momentán nincs, és halott, pangó vízben! Ez az, amire nincs szükségünk, mert elszennyezi talajvizeinket, talajainkat.

Hogy mit lehetne tenni? Vagy mit kellene?

Olyan helyzetet kell teremteni, hogy semmit ne kelljen csinálni! El kellene fogadni a folyót, olyannak, amilyen! Volt már ilyen kiépítés az országban, csak tönkre tették a Habsburgok, a folyószabályzásokkal. Ez égett ma a körmünkre.

Ha az érkező vizet hagyom szétterülni a tájon, jó része beszívódik a talajba, és emeli a talajvíz szintjét. Egy része elpárolog, és harmat formájában öntözi a zöld növényzetet, a tenyészidő kritikus részében.

Mit csinálok a „belvízzel”? Semmit! Elköltözök onnan, ahol víz jár! Olyan helyre költözök, ahol nem jár víz! A folyók meg áradnak, terülnek, apadnak, mert ez a dolguk. Nekünk pedig az, hogy terülni és áradni segítsük, utána pedig lefolyni.

Ennek a szemléletnek az, az előnye, hogy nem kerül pénzbe a megépítése, mert nincs mit építeni, nem kerül pénzbe a fenntartása, mert nincs mit fenntartani, nem kell kártéríteni, mert nincs kár. Biztonságos. És megemeli a talajvíz szintjét, ami az Alföldön több méterrel magasabb volt, amíg tönkre nem tették. Az Alföld attól sivatagosodik ma, hogy alacsony a talajvizek szintje.

Mindössze a települések kiigazítása jár költséggel. Száraz helyre kell telepíteni azt, amelyik rossz helyre épült. Ez a rendszer olcsó, biztonságos, és működik.

Más a helyzet a dombvidékeken. Ott kell építeni, mert az idők folyamán, a földépítmények egy része el lett bontva, más részüket elhordta a víz, vagy más módon sérültek. Ezeket ki kell javítani, vagy újra kell építeni. A tavakat ki kell kotorni, üzemeltetni és karbantartani kell, a völgybe épült falvakat pedig, domboldalba kell telepíteni, vagy dombtetőre, hogy legyen helye a tavaknak. Ezek jó része egyszeri költség, a fenntartás költségeit kitermelik a tavak, és a földművelés.

8 ezer éve, itt nálunk, a Kárpát medencében találták fel, a száraz földművelést. Angolszász szerzők ezt több helyen leírták. De a józan ész is ezt diktálja. Ennek volt az „infrastruktúrája” a földkiépítés. Ezt kell újra kijavítanunk, használnunk.

A természeti jelenség, amit kihasználunk, az éjszakai harmat. Az éjszaka túlhűlt zöld növényi részeken kicsapódik a vízpára, amit a növényi részek, levezetnek a növény tövéhez, a talajra. Így desztillált vízzel öntözünk. A növényi anatómia biztosítja ezt. Évmilliós evolúció végeredménye. Ki kell használnunk. Másodlagos haszonvétel a hal, a nád.

A mértéken felüli párát pedig, az újratelepített tavaink biztosítják. Hozzáteszem, a hal elsőrendű fehérjeforrás, és ha halat ajánlgatnák vacsorához a tv-ben, nem a szárnyas betétet tamponnal, újra rászokhatnánk!

2007-ben, Györében, a halastó feletti kukoricatáblák átlagtermést adtak. A távolabbiak 20% alatt teremtek. Aszály volt. Beszédes tapasztalat. Gondolom máshol is észrevették.

A halastavak helyreállítása ezért a legfontosabb feladatunk, mindenütt, ahol lehet. A közösségi legelők, erdők, mezők kialakítása úgyszintén. A lakóság földhöz juttatása ugyanúgy.

A zakónkat újra kell gombolnunk.

A Vízügyesek egyelőre sunyítanak. Lusták, mint a föld, és megszokták a sírdogálást a károkon. Nem én vagyok az első, aki a szemükre vetem a gyér tetterőt és a szellemi tehetetlenséget. Kivárásra játszik a tohonya banda, ahelyett hogy megoldaná az új feladatokat. Vigyázat! A baj, olyan, mint a csúzli. Csak húzzuk, húzzuk, az erő pedig nő, nő.

Amikor ez elszabadul, messzire röpít. Ez következik most. Készüljünk rá! És ügyeljünk, hogy az erőhatás hegyén, azok üljenek, akik a kerékkötők az országban. Csak nyerhetünk vele. És példát is adhatunk, mint már annyiszor, Europának, a világnak.

Ebben az új világban is, ugyanúgy, mint a régiben, csak magunkra támaszkodhatunk. Kívülről semmi jóra se számítsunk. Belül kell rendbe legyünk, Máriás Lélekkel, cselekvésre készen. És a dolgunkat kell tennünk!

Kétszáz éve sanyargatott és tönkretett földjeinket rendbe kell hoznunk, és úgy használnunk, hogy termőképességét visszanyerje, megőrizze. Ez semmiképpen nem a nagyüzemi gazdálkodás. Az ipari termelést ki kell iktatnunk a mezőgazdaságból, ha még 50 év múlva is élni akarunk utána. Márpedig akarunk.

Így mindenkinek kell, hogy legyen annyi földje, ami után egész évben élhet, feltéve, ha elvetette, és megmunkálta. Tehene, lova, birkája, a közösségi legelőkön legelhet. A halastavakról évi haljárandósága van, az erdőről tűzifája. Az élet és a munka, szorosabbra fűződik. Aki nem dolgozik a sajátján, kipusztul. Aki lop, kipusztul. Csak az marad meg, aki dolgozik, és áldozatos lélekkel, segíti a másikat.

A jog mellé, kötelesség is tartozik. Ilyen „új játékszabályok” jönnek, mert a mostaniak, pusztulásba sodortak bennünket. Új vezetők kellenek, nem politikusok, mert a politikusok, cselekvésképtelenségükkel, pusztulásba sodortak bennünket. Civilek kellenek.

A saját lábunkra kell állnunk.

Helyre kell állítani, régi hitünket. Helyre kell állítani, saját, régi erkölcseinket.

Ez kívülről nem kapható! Ezt mindenki magától kapja, belülről. Aki megtiszteli magát becsülettel, annak lesz, aki nem, annak nem lesz, és olyan sunyi marad, mint amilyen most. És a különbség, a szégyen, látszani is fog! Talán számon is lesz kérve!

Hát kapd meg kisfiam! Tiszteld meg magad, magadat! Hittel, becsülettel és tisztességgel.

Hogy szép új világunkban mindenki el tudja végezni munkáját, minden segítséget megkap, az országtól! Gazdatanfolyamokat növénytermelésre, állattenyésztésre, tóművelésre, erdőművelésre stb. Volt már ilyen! Hozzá a földet, tavat, erdőt. Ilyen is volt.

Egyféle azonban senki sem lehet! Sunyi ingyenélő.

Nehéz évek következnek. Össze kell hangolódnia a lehetőségnek és az igénynek, 15 milliószor, mindenkinél, egyenként. Bízom benne, hogy ezután, egymással sem lesz bajunk. Mert aki kifelé húz a közösségből, elpusztul. Egység kell, és egység lesz!

Ezt a házi feladatot, egy ember magában, nem tudja megoldani. Csak közösen, egyfelé húzva a szekeret.

Nem a nagy büdös internáció felé! A nemzeti boldogulás, a Jóisten felé!

Mindezek, előttünk álló, megoldandó feladatok. Ahhoz hogy tervezni lehessen, alapadatok szükségesek. Ezeket felmérésekkel lehet megszerezni. Ezeket a felméréseket, minden településen, el kell végezni. Az így begyűlt információ összesítése, és ezek alapján a tervezés, nagy feladat. De egyben túlélésünk záloga. Nem elkerülhető. Végső soron, egy műszaki feladatot kell megoldanunk, amiben semmi ördöngősség sincs.

A földépítmények felderítésében nagy segítség az 1. Katonai Felmérés, 1782-85, térképkészlete, amit DVD-ROM-on adott ki az Arcanum Adatbázis. Isten Áldja őket ezért. ( www.arcanum.hu )

A helyi földhivatalok és falugazdák rendelkeznek a területük orto-fotóival, amelyek fedik, a 10 ezres topográfiai térképszelvényeket, amik ugyancsak kézre állnak a www.TOPOMAP.HU portálon. GPS-sel felmérhető majdnem minden. Topográfiai térképeken mindez rögzíthető, mérhető, számítható.

A földépítmények ma még nem közismertek. Ez eleinte problémát okozhat. Ha közvetlen segítség szükséges, szívesen megyek terepbejárásra, szívesen tartok előadást.

Isten Áldja Magyarországot!