A FÖLDI ÉLET MŰKÖDÉSE

Életünk a Földön, szemlátomást válságba került. Az „ózonlyuk”, a „globális felmelegedés”, a nagyvárosok „szmog-riadói”, megannyi válságjelenség. De ha nem a bulvárhírek után tájékozódunk, igen feltűnő, hogy az USA két nagyvárosa, és számtalan kisebb is, a Szent András törésre épült, számtalanszor összedöntötte őket a földrengés, mégis, ugyanoda építik vissza, más városok tornádóövezetekbe épültek, és konokul oda épülnek vissza, de mondhatnám a Vezúv tövébe épített Nápolyt is, és több kis települést körülötte és még számtalan más példát is.

Az emberiség, szemlátomást egy elbutult társaság, akik nem képesek dús tapasztalataikból, működő következtetést levonni. E képtelenségek hátterében az az egyéni önzés áll, amelyik nem tudja elengedni a pénzt, aminek megszerzésére esélyt érez. Az sem számít, hogy már annyi pénze van, amiből családja évszázadokig élhetne urasan, mégis kell még ez a kevés, ami még lenyúlható. Az itt következő fejezet, ennek a képtelen szemléletnek, a legtragikusabb következményeit tárgyalja, és a kivezető utat Magyarországnak elsősorban, de ezek az elvek a világnak is megfelelnek, ha képesek rá. Egy túlképzett csibész mozgalmat indított vagy 10 éve: Találjuk ki Magyarországot!

Én itt azt ajánlom, hogy: Találjuk meg Magyarországot!

Hogy működik a földi élet?

A növény:

Az egyetlen olyan élőlény a Földön, ami élettelenből élőt állít elő. Minden más élő a Földön, élővel táplálkozik, növénnyel, vagy növényevővel. Mi is. Kivételes jelentőségű jelenség! A növény, gyökerével a Földben gyökerezik, és Vizet (H2O) szív fel. Lombjával a Levegőben és a Nap Tüzében lombozódik, és széndioxidot (CO2) szív fel. A vízből és széndioxidból, a Nap tüzével (fotoszintézis) szénhidrátokat állít elő, amiből építkezik. A felszabaduló oxigént, visszanyomja a levegőbe.

E természettudományi tényeket, általános iskola 7. osztályban megtanítják a gyerekeknek. Azt azonban nem tanítják meg, hogy mindez hogy függ össze életünkkel, hogy e tényeknek mekkora jelentősége van. Azt sem tanítják meg, hogy ilyen szintű tapasztalatokat, be kell építeni, a hosszú távú tervekbe, és a közgondolkodásba is. Mert sem a közgondolkodásban, sem az ország vezetők gondolkodásában, e kényszerítő erejű tények, nem kapnak szerepet, sőt, meg sem jelennek.

A mitológiákban azonban megjelennek! A mitológiánkban megjelenő Életfa és Négyelem a valóság szellemi absztrakciójaként, ugyancsak az életet írja le, a maga elvontságában, és lehetővé teszi, ránk tartozó bonyolult jelenségek megértését e jelképek segítségével.

A föld a víz, a Naptűz és a levegő tehát, a növény lételemei, ami nélkül nem létezhet. Ugyanakkor, e lételemek, a földi élet, így az ember lételemei is, tehát bármi, ami a növényi életet veszélyezteti, közvetlenül veszélyezteti a földi életet, és a mi létezésünket is. Ha ezt ma megérted és átérzed, ez lesz az első, megtartó erejű tudás az életedben, és kétszer is meggondolod, hogy letörj egy ágat, vagy hogy fűre lépj.

Ha közelebbről megvizsgálod a növények lételemeit, azt találod, hogy a föld, a Napfény és a levegő konstans, időben állandó természetű tényezők. A víz azonban eltérő tulajdonságokat mutat. Ahol nincs víz, növényi élet sincsen, lásd a legszárazabb sivatagokat. Ahol víz van, növényi élet is van, minél több víz, annál több növény, lásd a braziliai esőerdőket.

A víz állandó jelenléte tehát, a növényi tömeg mennyiségi növekedését gerjeszti. Mindez, közvetlenül kapcsolódik az emberi létezéshez, az emberi kultúrához. Nem csak úgy, ahogy közismert, hogy az első emberi lakhelyek folyó vagy tóparton álltak, mert az emberi létezésnek is feltétele a víz jelenléte. Úgy is, hogy az ember, Isten segedelmével, alkalmasra igazítja ki életterét.

Mik is a kinyilatkoztatások és mitológiák?

A földi ökoszisztéma már összehangoltan működött, amikor viszonylag későn, megjelent benne az ember, 1,4 kg-os agyával, akinek így, alkalmazkodnia kellett a meglévő létfeltételekhez. Az egyes embernek ugyanis nincs több joga a Teremtésben, mint egy őznek, vagy verébnek. Csak a szükségletét veheti ki a kézre álló javakból. Magyarul, „hatóságilag tilos” az önzés minden formája! Mivel az embernek nagyobb szellemi lehetőségei vannak, természetesen többlet feladatai adódnak.

Az akkori ember erre képtelen volt, és nagy pusztításokat okozott, szellemi többlet lehetőségével. Ennek számos régészeti nyoma van. Egy Érd környéki 50 ezer éves vadásztábor húsraktárában, több mint 7 tonna, feldolgozott, vegyes vadhús maradványait találták meg. Más vadásztelepek mellett, leölt állatok tízezreinek csontmaradványait.

Márpedig a Teremtés, takarékos üzem, a természetben semmi se megy kárba. Igen érdekes, bonyolult ökoszisztémák működnek, nagyszámú összetevővel. Ilyen pl. a humusz, ami finom kőzetmálladékon élő, baktériumok, gombák, férgek és más véglények összedolgozása, egy cél, a földi élet táplálása céljából. Ebben a néhány millimétertől, néhány tíz cm vastag rétegben folyik, a földi anyagcsere. Ami anyag nem ebben a rétegben van, nem vesz részt a földi anyagcserében.

Nyilvánvaló, hogy be kellett avatkozni, és ezt Teremtőnk meg is tette, az első Isteni Kinyilatkoztatásokkal, amit kultúrhéroszok közvetítettek közösségeinknek. Ezeknek a nyomai is fennmaradtak sziklarajzokon, történelem előtti írásokban, és a mitológiákban. Az első kinyilatkoztatások, az embert befoglaló világ működéséről, és az ehhez illeszkedő magatartásokról szóltak. Ezek szükségszerűen szövegek, szemléltető ábrák, és jelek voltak, amiket kultúrhéroszok közvetítettek az embernek.

A korai időkből fennmaradt ázsiai sziklarajzok némelyike 35 ezer éves és idősebb is. A fennmaradt szövegek lényegesen fiatalabbak, Hermész Triszmegisztosz Tabula Smaragdináját „csak” 15 ezer esztendősnek tartják, és még fiatalabb nyelveken maradt fenn, arabul és latinul.  Szibériai sziklarajzokon felismerhető az életfa, és a körbe rajzolt egyenlő szárú kereszt világosan mutatja, hogy világunk négy egyenrangú összetevőből lesz egész. Vannak négyzetes változatai is, hasonló tartalommal. És fennmaradtak kő és földépítmények is a történelem előttről, amiket ma csak részben tudunk értelmezni. De fennmaradt szájhagyomány is, például Hamlet Malma (Amlodhi Malma), ami a földgolyón álló, a Sarkcsillagot néző, a Földdel együtt forgó embert meséli, kora szintjén. Mindezek a leletek általánosan elterjedtek az É-i félgömb mérsékelt égövén.

Az emberi kultúra, az a megtartó erejű emberi tudás, amivel változó létfeltételek (környezeti paraméterek) mellett is életben marad az ember. Ez az Isteni Kinyilatkoztatások tudása. Sokan felismerték és tanítják ezt a lényeget, pl. Molnár V. József: Az emberélet szentsége c. dolgozatában.

Formulázásában számtalan helyen előfordulnak a növény lételemei, a Négyelem. A kultúra tehát nem színház, irodalom, vagy táncház. A kultúra az élet egészének szellemi alapja, pontosabban fogalmazva, működő modellje.

A fent leírtak szellemi alapja az oka annak a neolitikus forradalomnak, amit a régészet és történelemtudomány felderített, rögzített, és 12 ezer éve történt meg, a leletek tanúsága szerint. Ennek keretében a vadásztársadalmak, tömegesen tértek át a földművelésre.

A Föld elem a formát és szilárdságot adó elem, a Vízelem az érzékszervekkel szerzett tapasztalati, és a tanult tudás, a Tűz elem, a Kinyilatkoztatások és Sugallatok Isteni tudása, a Levegő a lélek elem, a mitológiákban (kinyilatkoztatásokban), a modellben. A Víz és Tűz elem együttes működtetése teszi lehetővé, hogy a környezeti paraméterek változására helyes választ találjunk, egyszóval az alkalmazkodást.

A népi kultúrában megjelenő Életfa, Föld, Víz, Tűz, és Levegő elemek, pontos egybevágást mutatnak, a növény lételemeivel, és minden esetben, a Jóisten irányába mutatnak utat. Ez az élet és a mitológia közös kezdőpontja! Már az igen korai időkben megjelennek a kultúrában, abban az időben, amikor az emberi tudás, még nem gyűjtötte be az Egészre vonatkozó tapasztalatait, és Hermész Triszmegisztosz Smaragd Tábláján mégis, már teljes tökéletességében jelenik meg, mintegy 15 ezer évvel ezelőtt, a korai pattintott kőkorszakban!

Mindebből biztosan belátható, hogy az ökológiai csúcsmodellt, az Életfát és a Négyelemet, a Teremtő első kinyilatkoztatásaival kaptuk, a történelem előtti időkben, készen, hiszen az akkori emberiség nem volt abban a szellemi állapotban, hogy ki tudta volna kutatni, és formulázni tudta volna a Teremtés működését és működtetését. Ma sem tudjuk! Az Egészre vonatkozóan nincsenek működő modelljeink.

Ökológiai csúcsmodellnek ismerem fel, e tökéletes tudást tanító rendszert. Olyan kapott tudásnak, aminek hibátlanságát, akkor ismerjük majd fel teljes valóságában, amikor az emberi tudomány össze tudja barkácsolni a sajátját, az elsőt.

Erre azonban még várni kell. Az azonban már most is világos, hogy a mai tudományoknak csak használna, ha megbarátkoznának a Jóistennel és a mitológiákkal, mert a kutatási irányok meghatározásánál, nagy segítséget adna. Kisfaludy és csapata már ezen a nyomon halad. Számomra is szokatlan. De ez a valószínű kitörési irány, jelenlegi eltérített helyzetünkből!

Hogyan is működik a szakralitás, hibátlan társadalomban?

Az egyetlen hiteles, megtartó erejű emberi tudás tehát, a kultúra, ami kinyilatkoztatott, Istentől készen kapott tudás. Megtanítása a társadalomnak iskolákban történik, de a működtetés a cselekvés szintjén, lélekúton történik, ahol a születéstől a halálig, ahol napról napra finomabban hangolódunk a Jóistenre. Napról napra tökéletesítjük magunkat Isten és a kinyilatkoztatások, az ökológiai csúcsmodell, értsd az Istenben létezés vonatkozásában.

Ez az Egész tehát a Teremtés-Teremtő, a Teremtmény a generációs újjászületéssel, és az Ökológiai csúcsmodell, lélekutas továbbtanítással.

E három összetevő harmóniája az emberi létezés kerete a Földön.

A kezdeteknél ez szerint éltünk. Ettől tértünk el az elmúlt évezredekben, és süllyedtünk tudatlanságba, önzésbe. Mára, elfűrészeltük az ágat, amin ültünk, és mai világszemléletünkkel, a globalizmussal, gyakorlatilag végletesen távolodunk Istentől (a magasrendűtől) és zuhanunk a puszta anyag, a megsemmisülés felé.

Száz esztendeje ismerhető minden lényeges rész, mégse vontuk le a megfelelő következtetéseket, mégis a hibáshoz, az önzőhöz ragaszkodunk ma is. A felvilágosodás eszméje morális lepra. Mindent megrohaszt maga körül. A „Leigázzuk a természetet!” jelszava attól hamis, hogy nem természetről, hanem Teremtőről és Teremtésről szól valójában, és mi eszement módon, Teremtőnket akarjuk legyőzni!?

Érzed e szintétikus gondolat megtévesztő aljasságát?

És hogy tudd mit adtál a gyilkos semmiért:

„Ég szülte Földet,

Föld szülte fát,

Fa szülte ágát,

Ága szülte bimbaját,

Bimbaja szülte virágát,

Virága szülte Szent Annát,

Szent Anna szülte Máriát,

Mária szülte Krisztus Urunkat, a világ Megváltóját.”

(Bucsuszentlászló, Zala megye. Erdélyi Zs. Nyomán.)

„Kozmikus Genezisnek” mondja a szakember. Isten csudája ezer esztendő után!

„Rőt ökör, régi törvény.” mondja a regős ének. Érteni pedig azt értjük, „Rótt örök Égi törvény.”!

Legtovább nálunk magyaroknál maradt fenn e morál, tudás és életforma. Lenyomása után annyira kevés idő múlt el, hogy Isten kegyelmével és segedelmével, fel lehetett deríteni, fel lehetett gyűjteni.

Andrásfalvy Bertalan olyan történelmi pillanatban ragadta ki az enyészetből az ártéri gazdálkodás emlékét és mibenlétét, amikor ebbe az irányba, semmilyen ösvény nem mutatott, karrier pláne nem, és a kutatási anyag meglehetősen kilógott a kor tudományterületeiből. Molnár Géza korábbi pályáját félretéve, feltárta és összerakta a Tisza ártéri gazdálkodásának nyomait, vele a folyók középfolyásának természeti törvényeit, és vizsgálja a vissza – árasztás lehetőségeit. Ők, és néhány XIX. sz-i szerző biztosították azt a tudást, aminek ismeretében, már be lehetett hozni a mitológiát a kutatásba, össze lehetett jelölni a talált nyomokkal, fel lehetett deríteni a dombvidéki, előhegyi gazdálkodás nyomait, amitől közel teljes lett a kép.

Így már rekonstruálni tudtam az Életfa és Négyelem pontos összefüggéseit. Így lehetett rekonstruálni Istenkirályságunkat, a keresztény szakrális királyságot, ahol az államforma, az életforma és a Jézushit, egy nyomba esett, és semmilyen módon nem lehet szétválasztani. Ezt a csodálatos rekonstrukciót Vass Csaba végezte el, és tette közzé az Ökotáj c. periodikában, majd könyveiben is. Így megszabadulhattunk a „feudalizmus” neoprimitív fogalmától, és hozzájuthattunk az Igazság egy újabb darabjához.

Ide kívánkozik, hogy népmeséink ezt a felderített csodát ismerik, és Aranyszőrű Báránynak nevezik évezredek óta, a népszáj élőhitnek mondja. Az Aranyszőrű Bárányt pedig, Hermész Triszmegisztosz Jó Pásztora, Isten választott papja terelgeti, aki a népszájon, az Igazmondó Juhász.

Hogy a kinyilatkoztatás feltehetően a Kos világkorszakában lehetett, szittya területen, jelzi a görögöknél fennmaradt, egy Isteni kos gyapjáról, az Aranygyapjúról szóló rege, ahol Jason hosszú keresés után éri el az Aranygyapjút, Isten helyes ismeretét, a hit keletkezésének helyén, a Fekete tenger partján, szkítiában! Analógiája e történet az addigra elfeledett lélekútnak, ahol az ember a születéstől a halálig, napról napra, tökéletesíti önmagát, és az Életfán felfelé mászva, napról napra, közelebb kerül a Teremtőhöz. Jelzi ez, a görögség hajdani, szittya tövét is, és a visszatérés vágyát is.

Europa kereszténysége is szittya tövű! Apostoli Királyságunk térítette keresztényre Europát. Az első térítő király Atilla volt, tanú erre a Képes Krónika, és az V. sz-i Sevilla környéki, román stílusú templomok oszlopfői, a Nyilassal, szarvassal, Szentlélekmadárral. Tanú erre Lehel Kürtje, aminek vésete a Lélekutas, Beavatásos kereszténység felmutatása. Tanú erre a „Nagyszentmiklósi Kincs” legtöbb képe, amik a szittya kereszténység kegyképei. E lelet együttes valójában királyi, családi Szentáldozó (Úrvacsora) készlet. Tanú erre János evangéliuma, Ján.III.6. és Ján.III.1-21. verse.

Nálunk ez a Lélekútjárás száz éve még általánosan jelen volt a falun élő emberek között. A felgyűjtött néprajzi anyag tanúsága szerint, nemzeti kultúránk vezette és támogatta az embert, lélekútja végigjárásában. Erről szól az erdélyi Zsuzsa által felgyűjtött imádság is: Ég szűlte Földet, Föld szülte Fát, Fa szülte Ágát, Ága szülte Szentannát, Szentanna szülte Szűzmáriát, Szűzmária szülte Szentfiát, Jézus Urunkat a világ Megváltóját. Ez az Élet és az Út rendje.

Erdélyben mindez szórványosan, még tökéletes formában létezik. (Wass Albert: Hagyaték.) Lélekutat végigjárt, Jézustól avatott táltosok élnek a Kárpátok hegyláncai között, gyógyítják, tanítják és védik a népet. Itt a Kárpát medence közepén, XIX. sz-i nyomok még bőven adódnak, de a XX. sz-ban, már alig van a nyom.

Talán ebben a nagy spirituális kiáramlásban amit most átélünk, megébrednek újra szent embereink, feltámadnak szent hagyományaink. Frissen küldött fénylátóink gyógyítanak, tanítanak és védenek bennünket.

Földbirtokosaink működtetői voltak e Szent Földnek, amíg a felvilágosodás „morális leprája”, Magyarországot is elérte. Az utolsó nyomokat Wass Albert írja le a Kard és Kaszában, A Funtinelli Boszorkányban, a Hagyatékban, és sok kisebb írásában is. A hanyatlás korábbi fázisait Jókai Mór írja meg a Régi Jó Táblabírák, Az Új Földesúr, Akik kétszer Halnak Meg, és más írásaiban is. A XX. sz.-ba pedig Sinka István hoz el bennünket, A Fekete Bojtár Vallomásai c. önéletírásában, ahol hárommillió koldusnak állít emlékművet, és a szemtanú és sorstárs éleslátásával, hitelességével írja le az okokat. Ma a Nyugatot tanítják középiskoláink, a Kelet Népét nem!

Milyen elvek érvényesülnek a szakrális gazdaság működtetésében?

A fentiekből kiderült, a víz szerepe a földi életben. Egyben az is, hogy a víz, igen változékony és szeszélyes elem. Elpárolog a tengereken, keveredik a Levegő elemmel, majd kicsapódik a szárazföld felett, leesik, és gravitációsan összefolyik a Föld legmélyebb pontjain.

Ha a víz, lefolyási sebességét csökkentem, hosszabb ideig lesz jelen a tájon, a beszívódás több, a talajvízszint magasabb, a növényi tömegem nagyobb lesz, minden élőlénynek előnyösebb élettér.

Szükségletemet, a tevékenységem nyomán keletkezett többletből veszem el!  Az ártéri gazdálkodásnál, a Csörsz-árkokkal, Ördög-árkokkal az árvíz dinamikáját csillapítom, a vizet szétterítem a tájon. Az árvíz elmúltával, ugyanezek vezetik le a vizet.

Ugyanakkor, a holtágak folyóra kötésével, a vízborítás területét növelem, ami további talajvízszint növekedést okoz. Ha talajvízszintem magasabb lesz, a takarmányfű és a gyümölcs mennyisége nőni fog. A nagy vízfelületek párájától, a dombtetői laposok gabonája is több lesz.

Mivel az árvizet hatalmas területen terítem szét, az árvízi vízszint maximum lényegesen alacsonyabbra adódik, a fennmaradó szárazulat pedig a legnagyobb lesz, amit a vízhozamok (az adottságok) engednek.

Ennél a módszernél árvíz elleni védekezés nincs, mivel elfogadom a folyót úgy, ahogy van, és hagyom működni. Kártétel sincs, mivel vízjárta területre épületet, települést nem építek, szántóföldet nem telepítek. Persze az utakkal kerülgetnem kell a vizet!

Mivel ez a rendszer biztonságosan működik, nem kell árvízi védekezés, nem épül gát és nem keletkezik árvízkár, így kártérítés sincs és újjáépítés sem szükséges.

A Teremtés működésén semmit sem változtatok! Amit megteszek, hogy tudomásul veszem a körülményeket és kiküszöbölöm az esetlegességeket, tökéletesítem a részleteket.

Ideje lenne elgondolkodni, hogyha nem feltétlenül szükséges, miért végzünk el feleslegesen egy csomó árvízvédelmi munkát, és költjük el, azt a tengersok pénzt!

Dombvidékeken a dombtetőket faragással közelítem a vízszinteshez, hogy csökkenjen a víz lefolyási sebessége, hosszú, védett feljárókon vezetem le, ugyanilyen gondossággal, majd a patakvölgyeimben gátakat emelek, tavakat építek, és ezeket megfelelően kezelem, ami további lassulás, időnyereség, és haszonvételi lehetőség. Szárazság idején, a tóról jövő pára, az éjszaka túlhűlt zöld növényi részeken kicsapódik, és a növénytesten végigfolyva, annak tövét, desztillált vízzel öntözi.

A növények anatómiája arról tanúskodik, hogy az éjszakai pára hasznosítása, minden időben szelekciós előnyt biztosított. Ezt tudva, nekem a párát kell biztosítanom a tavakkal.

Ez működik ma is. 2007 aszályos év volt felénk. Györében, azok a kukoricatáblák, melyek halastavak felett feküdtek a tetőn, átlagtermést adtak. Amelyek a tavaktól távol feküdtek, 20% alatt hoztak.

Szemlátomást, élet és halál kérdése, tavak tömeges visszatelepítése, a dombvidékre, a globális felmelegedés okán.

Mindezekkel a kiépítésekkel mérsékelem az időjárás szélsőségeit is. A nagy víztömegek hőtehetetlensége és a párolgás, csökkentik a hőséget, a pára pedig pótolja az elmaradó csapadékot. Mindez józan paraszti ésszel átgondolható, megérthető, és közvetlenül megfigyelhető.

Persze a tavakat működtetni kell, medret kotorni, halászni, zsilipet működtetni, amikor szükséges. A kiegyensúlyozott növénytermelés az igazi nyereség a tavaknál!

Ha az egész Kárpát medencét vizsgálom ebből a szempontból, felismerem, hogy minden csepp víz, ami itt elpárolog, legkésőbb a Kárpátok vízválasztóinál kicsapódik, és ide csurog vissza. Mivel a Duna vízgyűjtő területe a Kárpát medencén kívül adódik, igen nagy vízmennyiség érkezik ide kívülről is. Ha ezt itt párologtatom el, e víz is ide folyik vissza. Ezt az adottságot ki kell használnunk.

Andrésfalvy Bertalan szavaival: A magyar ember ott folytatta, ahol a Teremtő abbahagyta. Molnár Géza azt mondja: Ha az embernek van szerepe az evolúcióban, akkor az, hogy a Teremtés esetlegességeit kiküszöböli. A fentiekről beszélnek. Ettől vagyunk Istenfiak.

Rendszeremet nem járatom csúcsra, és nem a maximumot veszem el! A szükséges és elégséges mennyiséget veszem ki. Takarékosan és mértéktartóan üzemelek, megőrzöm a földek termőképességét, hogy hosszú távon biztosítsam minden élő életlehetőségét, és ezen belül, közösségem biztonságos életlehetőségét is. Folyamatosan javítom a táj és tevékenységem minőségét. A víz lassításával növelem a táj eltartó képességét, ami előny minden élő számára és előny nekem is. A keletkezett többletből a szükségletemet veszem ki. Nem többet!

Ez a hibátlan emberi magatartás a Földön.

Minden más megoldás metafizikailag törvénytelen! Persze butaságokat ezen felül is lehet gondolni, sőt beszélni is.

Ne legyenek illúzióink! A globalizáció, a soron kívüli halál „kultúrája”. Amikor összeomlik, és átlépünk rajta, „alacsonyabb” technológiai szintre kerülünk, de ha résen vagyunk, egy élhető és igazságos élethez jutunk. Érdemes tehát meglépni azt a lépést, a Jóisten, és a józan paraszti ész irányába! Pazarlás nélkül, takarékosan, de biztonságban élhetünk, a saját munkánk után.

Nincsenek kommunista, szocialista, liberális és globális alternatívák. Földi ökoszisztémánk zárt rendszer. Zárt rendszerben, ha többet veszel ki, mint ami rád esik, a sor végén éhen pusztul valaki.

A kapitalizmus, vagy ahogy ma mondjuk, piacgazdaság és globalizáció, az önzésen alapul. Minden működése, bűnös működés, a termelő jellegű munkavégzéstől, a banki tevékenységig. E működések bűne abban nyilvánul meg, hogy a munka és jövedelme közé beékelődve, az életünkből anyagi javakat lop el. Ez egy rafinált parazita tevékenysége. Ez olyan mértékű ma már, hogy a létezés kitermelésén kívül, másra nem hagy időt. Csak az állati vegetációd marad. Életednek nem marad szellemi és spirituális lehetősége.

Természeti népeknél az életfenntartásra napi 3-4 órát fordítanak. A nap fennmaradó részében gyermeket nevelnek, közösségi- és hitéletet élnek. Ez az optimális. A kapitalista-globalizáló- parazita ettől fosztja meg áldozatát, és lassan állattá kényszeríti az embert.

A mi kultúránk mellérendelő, a Mátyáskirály és a Gyevi Bíró c. mesére, Isten igazságára épül. Saját országunkban, saját életünkben, erre támaszkodjunk!

A mai berendezkedés nyomorúságot és bizonytalanságot, tehát horrorisztikus borzalmat valósít meg. Egy újkori, Prokrustes ágyát! Lesz nekünk is Theseusunk, aki megszabadít e borzalomból, és Prokrustest a saját ágyába fekteti?

Az emberi létezés ma, metafizikailag törvénytelen. Sürgősen vissza kell térnünk a Teremtő Törvényeihez! A szakrális gazdaságban, szakrális többlet keletkezik. Tehát szeretet a többlet hozadék. Ez kell nekünk, és a világnak. Ezt kell helyreállítani!

A hibás lépések természeti következményei.

A folyók középső folyásánál, az un. „Ármentesítési” munkákat, nem a Széchenyi-Vasvári féle tervek alapján végezték el, hanem osztrák vízépítő mérnökök ötletei alapján, akiknek fogalma sem volt a folyók természetéről, az itteni hibátlan gazdaságról, de pontosan ismerték uraik elvárását. Ha összehasonlítjuk Marsigli Duna térképét a maival, látjuk, hogy a szabályzásokkal, a folyó hossza a felére csökkent, közben a be és kilépés magasságkülönbsége, ugyanaz maradt. Az új meder tehát, kétszer meredekebb lett, ami a sebesség növekedését eredményezte. Ettől a Duna, a folyószabályzás óta, medrét 3-8 m-el mélyebbre vájta, mint a korábbi szint. Ehhez jön, hogy a medret két oldalról, magas gátak kísérik, amelyek a közepes árvizeket is, a gátak között tartják. Ez további sebességnövekedést és medermélyítést eredményez.

A nagy árvizek ellen, a szabályzás és gátak közé szorítás nem véd! Ezzel csak azt értük el, hogy a vízmozgások kiszámíthatatlanná váltak, soha nem lehet tudni, hol tör ki a folyó a megemelkedett vízmagassággal, szörnyű pusztításokat végezve a népekben és vagyonokban. A védekezés, a gátak karbantartása, a károk kompenzálása, az újjáépítés, temérdek anyagi erőforrást emészt fel, feleslegesen. Hasonló a helyzet a Tisza vonatkozásában is, és a feladatok is ugyanazok.

Nem egyszerű tehát a folyók eredeti állapotának helyreállítása, de feltétlen szükséges. Ma, és már 150 éve, a Kárpát medence kiszárítása folyik. Több vizet vezetünk el, mint amennyi befolyik. Az Alföld talajvize több mint 8 métert csökkent, nem éri el a fák gyökérzónáját. A sokszázados csordakutak kiszáradtak. Most az erdők következnek. Ha ezek kiszáradnak, a következmény a sivatagosodás, ami már tapasztalható az Alföldön. Nyakunkon a Szahara!

Ezért, a régi medreket újra ki kell ásni, és a régi folyóhosszakat, helyre kell állítani, eredeti mélységében, az eredeti helyén. Ugyanígy, a régi holtágakat is. A mai medret, az átvágásoknál, be kell temetni. Ezzel párhuzamosan, az alkalmatlan helyre épült településeket, alkalmas helyre kell telepíteni.

Mindezek után, a gátakat 100-200 m-ként át kell vágni, hogy a víz, szabadon terjeszkedhessen a tájon. Apadáskor, minden maradék pocsolyát, rá kell vágni a folyókra.

A legmagasabb árvízszintnél is szárazon maradó területeket ezután, újra kell osztani, az ott élő lakosság között. Ugyanígy az ártéri legelőket és erdőket is. A tájidegen fák helyére, e tájba honos fafajtákat kell telepíteni.

Na és az ártér üzemeltetési munkáin is osztozni kell!

Tévedés ne essék, magán földtulajdon, Magyarországon soha nem volt, ma sem lehet. Itt minden föld, és ami benne van, a Szentkorona, így Boldogasszony tulajdona. A földek működtetése azonban azoké, akik működtetni tudják, a szakrális gazdaságot. A birtokosok ezt minden időben elvégezték!

A nagyüzemet, a profit termelést, az iparszerű földművelés minden formáját, haladéktalanul meg kell szüntetni Magyarországon.

A dombvidéken valamivel jobb a helyzet. A laposra faragott dombtetők többnyire épek, csak a peremeket és a növénytakarót kell helyreállítani, a védett feljárókat ki kell javítani, a jelenlegi utak átvágásait meg kell szüntetni, a peremekre gyümölcsfákat és hársakat kell telepíteni.

Figyelembe kell venni a feljárók tulajdonságait. Az U feljáró rejtekút, az Y a labirintus építőeleme, a Z feljáró védelmi jellegű, végeredményben kapu.

Több munka adódik a tavakkal. A települések hajdan, nem kerültek völgybe, ott a vizek helye van. Mária-Terézia óta települtek falvaink a völgyek aljára. Ahol bővizű patak van, völgyébe tósort kell kiépíteni. Ennek érdekében, a völgyi falvakat a dombok félmagasságába kell telepíteni, vagy a tetőre. Ugyanide kell tervezni, a kenyérgabona és takarmánytermelés gerincét, és a tárolást is. Önellátásra kell termelni!

A falvak újra telepítését családi alapon kell megoldani. Egy falu 10-30 porta, és egy nagycsalád lakja. Ha a szaporulat megkívánja, 1-3 km-re új falut kell építeni. A szeretet csak családi alapon hozható vissza közösségeinkbe. Az önzés csak így küszöbölhető ki.

A feleslegessé váló területeket vissza kell erdősíteni. Nem a szálerdőkkel, ahogy ez ma divat, hanem legelő erdővel. Így az állattenyésztés fejleszthető.

A tavak gátak és átereszek építésénél, a természeti anyagokat kell használni, és a megbízható, hosszú élettartamú, megoldásokat kell előnybe részesíteni. A gátkorona 200 m-nél keskenyebb ne legyen. Az átereszeknél, a tavak több méteres vízszintemelésének lehetőségét, figyelembe kell venni. Mindezeknek a tervezése, megoldható, kultúrmérnöki feladat. Kivitelezése ugyancsak megoldható feladat, ugyanakkor, körültekintést igényel. Az emberi tényező, minden mértéken felül, figyelembe veendő. Az önzés, kiküszöbölendő!

A városokat szét kell telepíteni! Családi alapon, falvakba, és ki kell képezni önfenntartásra.

Ipari üzemeket, tervezett kapacítással, megyeközpontokban szabad meghagyni. Lakatos, ács, asztalos, szabó és cipész minden faluba települjön.

Mindez, szemlátomást nem uniós feladat csomag. Ehhez nemzetgazdaság kell, az ország önálló gazdaságának, saját lábra állása. Készüljetek!

A fentiekben vázolt tennivalókat, menet közben kell elvégezni úgy, hogy megmaradjunk.

Ne legyenek illúzióink. A rablógazdálkodás, a fogyasztói társadalom, a globalizáció, a technológiai civilizáció órái meg vannak számlálva. Nagy lesz a zökkenés, amikor összeomlik. Nem érdemes helyette egy másik, hibás szisztémát kiépíteni, és ha az is összeomlik, akkor megint valami mást.

A fent vázolt szellemben kell Magyarországot építeni! Készüljetek!

Ez egy velejéig civil, garantáltan politikamentes program, saját országunk alkotmányos keretei között. Ez egy olyan váz, amit tényleges cselekedetekkel, a nemzetnek kell kitöltenie, de ebben a szellemben, e váz mentén. Az életnek sokszínűségei vannak, konkrét velejárói, amik egymondatos pontokban nem tömöríthetők. Mégis fontos, hogy a gerincet, az irányultságot, Egészben láthassuk, tudjuk. Készüljetek!

A szellemi alapok készen állnak.

I r o d a l o m j e g y z é k

Agocs József: Erdőéltetés.

Tilia, 1996.

Andrásfalvy Bertalan, dr: A Duna mente népének ártéri gazdálkodása

Tolna megyei Levéltári Könyvek, 1976.

Arany Já­nos: Összes művei I-II

Frank­lin,  Bu­da­pest 1939

A Ma­gyar­ság Nép­raj­za I-IV

Ki­rá­lyi Ma­gyar Egye­te­mi Nyom­da Bu­da­pest,

1933-1937

Badiny Jós Fe­renc: Az ister-gami orosz­lá­nok tit­ka.

A szerző ki­adá­sa, Bu­e­nos Ai­res, 1979

Be­ne­dek Elek: Ma­gyar me­se és mon­da­vi­lág.

Videopont Kft. Bu­da­pest, 1995.

Cso­da­kút

Szerk.: Pap Gábor, Pontifex Ki­adó, 1994

Er­dé­lyi Zsuzsana: He­gyet hágék, lőtőt lép­ék.

Kalligram, Pozsony, 1999.

Er­dé­lyi Ma­gyar Szó­tör­té­ne­ti Tár.

Szerk.: Sza­bó T. Atil­la. Kriterion, 1976.

Evola, Julius: Út és Ige.

A ha­gyo­mány is­ko­lá­ja, 1993.

Fal­vay Kár­oly: Bol­dog­asszony anyánk.

Előadás, Nagyvisnyó, 1998

Falvay Károly: Nagyboldogasszony

Püski, 2006.

Forrai Sán­dor: Ősi ma­gyar róvásírás az ókor­tól

nap­ja­in­kig.

An­to­ló­gia Ki­adó Lakitelek, 1994

Forrai Zol­tán Ta­más: Ár­pád a pap­ki­rály, és a má­gu­sok tit­kai.

Magánkiadás,1994.

Guenon, René: A mennyi­ség ural­ma és az idők je­lei.

A ha­gyo­mány is­ko­lá­ja, 1991

Ham­vas Bé­la: Sciencia Sacra

Magvető Bu­da­pest, 1988

Hóman Bálint-Szekfű Gyula: Magyar Tör­té­net I-V. má­so­dik bőv.kiadás

Ki­rá­lyi Ma­gyar Egye­te­mi Nyom­da Bu­da­pest, 1936 (Rep­rint 1990)

Illyés Gyu­la: Het­ven­hét ma­gyar nép­me­se

Mó­ra, Bu­da­pest, 1977

Ipo­lyi Ar­nold: Ma­gyar Mythologia

Heckenast Gusz­táv Pest, 1854 rep­rint Eu­ró­pa Bu­da­pest, 1987

Jankovics Mar­cell: Jel­kép-ka­len­dá­ri­um

Pa­no­rá­ma, 1988

Kal­lós Zol­tán: Bal­la­dák köny­ve

Ma­gyar He­li­kon, 1974

Ka­rá­csony Sán­dor: A ma­gyar ész­já­rás

Magvető Bu­da­pest, 1985

Ke­rék­gyár­tó Ár­pád: Ma­gyar­or­szág em­lék­nap­jai ezer­éves tör­té­ne­té­ben

Bu­da­pest 1882 rep­rint Bu­da­pest, 1987

Kiss Dé­nes: Az Ősegy tit­ka és ha­tal­ma avagy a

ma­gyar nyelv ta­na

Püski 1995

Köl­csey Fe­renc: Összes művei

Ne­gye­dik ki­adás Frank­lin, Bu­da­pest

Kö­zép­ko­ri temp­lo­ma­ink

Ma­gyar Táv­ira­ti Iro­da 1991 má­so­dik ki­adás

Lükő Gá­bor: A ma­gyar lé­lek for­mái

EXO­DUS Bu­da­pest, 1942

Ma­dách Im­re: Összes művei

Ré­vai Bu­da­pest, 1942

Ma­gyar Ador­ján: Az ősműveltség

Ma­gyar Ador­ján Ba­rá­ti Kőr, 1995

Ma­gyar Föld Ma­gyar Faj I-IV.

Ki­rá­lyi Ma­gyar Egye­te­mi Nyom­da Bu­da­pest, 1938

Ma­gyar Művelődéstörténet I-V/IV-V.

Ma­gyar Tör­té­nel­mi Tár­su­lat Bu­da­pest

Malonyai D.: A ma­gyar nép művészete I-V.

Frank­lin Bu­da­pest, 1909

Molnár Géza: A Tiszánál

Ekvilibrum, 2003.

Molnár Géza: Ártéri Gazdálkodás.

Országépítő,1990-1992, 8 részben.

Mol­nár V. Jó­zsef: Egész-ség

Melius Ala­pít­vány Pécs, 1995

Mol­nár V. Jó­zsef: Váz­lat a ter­mé­sze­tes modellezéshez

Kéz­irat gya­nánt, Gödöllő, 1986

Pap Gá­bor: Az Ige, mint mitikus te­remtő erő

TURÁN fo­lyó­irat, 1998, 2. szám.

Pap Gá­bor: Ha­za­ta­lá­lás.

Deb­re­cen, M.Ő.K.K. Kft, Budapest, M.K. Deb­re­cen.

Pap Gá­bor: Jó pász­to­rok ha­gya­té­ka

Pó­di­um Műhely Egye­sü­let – Ma­gá­nyos Ki­adó Deb­re­cen, 1993.

Pap Gá­bor: Nép­me­sé­ink és az évkőr

Gödöllő, 1991

Reményik Sán­dor: Összes ver­sei I-II

Ré­vai Bu­da­pest, 1943

Schuon, Frithjof: Az Is­te­ni Tu­dás

A ha­gyo­mány is­ko­lá­ja, 1992

deSantillada-van Dechend: Ham­let mal­ma.

Pontifex, 1995.

Tóth Jó­zsef: A vizuális kör­nye­zet­szennye­zés…

Szak­dol­go­zat, J.P.T.E,Pollack Mi­hály Műszaki Főiskolai Kar, Pécs, 1996.

Tóth József: Épített Tájak

Fríg, 2007.

Tóth József: Lehel Kürtje

Fríg, 2009.

Vö­rös­mar­ty Mi­hály: Összes költői művei

Frank­lin, Bu­da­pest ~1941

Dr Zakar A.: A su­mér hit­vi­lág és a Bib­lia,

Má­so­dik ki­adás, 1973. Szat­má­ri Ist­ván, P.O.BOX, „H” Garfield, N. Y. USA 07026

Zarathustra: Zend-Avesta ford:Zajti Fe­renc

Bu­da­pest, 1919; Zajti Fe­renc ki­adá­sa.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s